Erre a kérdésre tegnap óta tudom a választ,mikor is sikerült feljutnom a Fehér Hegy tetejére, az Alpok legmagasabb hegycsúcsára. 
„
Hajduk Eszter beszálmolóját olvashatjátok a Mont Blanc-ról. Róla olvashattatok már nálunk, Ő segítette Győrffy Ákos felkészülését futással, amikor a Kancsendzöngára készült idén tavasszal.
„Ferivel már tavasz óta tervezgetünk egy Alpok-béli hegyet,szó esett Allalinhornról és a DOM-ról is, majd a Mont Blancot “dobta be a közösbe”, de a cefetül rossz időjárás közbeszólt. Aztán Ő Emillel mégis megmászta sokadjára, mikor én pont egy sikeres vizsgát abszolváltam a mentori karrieremhez,de akkora már belém tette a kisördögöt 
, így nem adtam alább. Muszáj volt megszervezni, mert ha menni kell, hát menni kell… Az elmúlt évek mind-mind arról szóltak, hogyan tudom építgetni azt a bizonyos hegyet, ami a mászást jelenti, egyben a fél életemet. Apró lépésekkel haladtam előre, megalapozva evvel a tapasztalatot, tudást. Volt,hogy nem sikerült feljutni a hegytetőre, de pontosan tudtam, hogy egy jó hegymászó ismérve, hogy tudja mikor kell “elengedni”. Erre tanított az elmúlt időszak.
Sebtében szóltam a MAHOE-s mászótársaknak és meg is szerveztem a Tête Rousse bivakjában a szállást és az Alpok egyik legszebb útvonalán közlekedő kisvasútra a jegyet. 
Szállásfoglalás nélkül el se indulj, ez a belépőd a hegyre,melyet több helyen ellenőriz a francia hegyi-hatóság. A terv a francia normálút,a Gouter-úton való feljutás.
Erről egy kiváló cikk itt olvasható: https://funfit.hu/…/hogyan-massz-fel-a-mont-blanc…/
Szombat délután indultunk,az éjszakát a srácok felváltva átvezették 
, így elég gyorsban,12 óra alatt ki is értünk. Reggel még ők pihentek a kocsiban, elintéztem, hogy a 11 órás jegyünket áttegyék a 7 órásira, így több idő marad fenn az akklimatizációra. Anne a kisvasút egészen a 2374 m magasságban lévő Nid d’Aigle-ig vitt. Innen a nagyzsákkal feltornáztuk magunkat a Tête Rousse bivakjáig. Este tésztaparti a sátrak előtt,a vacsora aláfestő zenéje a Gran Couloirból folyamatosan záporozó kövek pattogó hangjai, ahogy gellert kapnak egy-egy nagyobb kövön,majd azt is,mint egy lavinát elindítják a tekepályán. 
Halkan jegyzem meg, hogy holnap kétszer is itt fogunk átkelni… 
Este a srácok a hegyibetegség tüneteit produkálták, én vígan elvagyok a sokszor emlegetett koktélommal,ami vas-folsav-B6, B12-BCAA, magnézium kombóból áll, s amit 20 percenként kortyolgatok. 
Ketten maradtunk a dokival a másnapi hegymenethez. Hajnal kettőre terveztük az indulást, de egész éjjel potyogtak a kövek a fejünk felett lévő kuloárban, megvártuk, még csillapodik a kőeső, így 2:30-kor csatoltuk a hágóvasat, hogy minél biztosabb léptekkel kelljünk át a halálzónán. Az éjjeli sötétben nem érzékeltük a Gouter-borda kettes mászóútjának meredekségét, csak szeltük a mászómétereket, 2 és fél óra alatt fel is értünk a 3817m magasan fekvő Gouter menedékházhoz. Ahol elhagytam a botom felét,áldozati bárányt hagyva a hegynek…
Innen a sziklát felváltotta a gleccser az óriási szakadékaival. Közben a nap is felkelőben,megvilágítva a hegyeket. A nagy monotonitásban van idő elgondolkodni az életen. Amibe bele-belealudna az ember, a napfelkelte álmosságot hoz. 
A pár óra alvás az éjjeli koncerttel, – ahogy hallod a nagy robajjal lezúduló hótömeg hangját,a kövek morajlását ami akár a fejeden is landolhat-,nem volt pihentető. Fel kell ráznom magam. Egy energy shot, amino, bcaa. Dokival beálltunk egy egyenletes tempóra és toltuk a felfelét. Vallot bivakjánál gyors wc, utsó etap következik. Egyben a legszebb. A Bosses-gerincen egy nyomtávú útvonal, mindkét oldalon szinte függőleges fal, a csúcsról lefelé jövő mászókat itt a meredek falba állva engeded el. Koncentráció, lépésbiztonság elengedhetetlen. Imádtam, mégha a fáradtság kezdte eltompítani is a fejem. Még pár pukli és feltűnik a Mont Blanc teteje. Vajon milyen lesz? Megrohamozzák az agyam a gondolatok. Miért mászok? Anyám azt mondja biztos bizonyítási vágy. Dehogy akarok én bizonyítani. Ugyan kinek? Minek? Magamnak? Magamnak már bizonyítottam. Van egy egészséges magabiztosságom. Másnak meg felesleges. Akkor miért? Vonzanak a hegyek? “… mint méhet a méz”. Eszembe jutnak a fiúk. Utóbbi időben emlékük kapott hideget-meleget. Elkeseredem. Ákossal terveztük,hogy ha hazajön a nagy hegyről, “megfutjuk” a Fehér Hegyet is. Vicceltünk, hogy neki a tüdeje lesz príma,nekem meg addig a lábam. 
Közben közeledett a teteje, az érzések meg kavarogtak. Ezt Ő szerette volna, hogy nekem teljesüljön. Minden porcikámban éreztem. Egyre közelebb jött a cél, egyre inkább szakadt fel belőlem. Álltam egy platón. Már bőgtem. 
Sírni jó, akár fájdalmában, örömében – bánatában is teszi azt az ember. A belénk fojtott érzelem méreg. Ha kiadod, felszabadulsz. Minden gátlás alól. Merj sírni, ne foglalkozz vele mások mit gondolnak. Mutass példát. A sírás nem a gyengeség jele, hanem az erőé, ami az emberben létezik. Mert meg merjük tenni. Akár mások előtt is. Oktalanul viszont ne sírj, ne használd a magad érdekében, csak ha belülről jön.
Körülnéztem,körbevettek a hegyek…. hazaértem!
Csúcs csoki helyett az egészségesebb diákcsemege,köszönet érte Omárnak! Pár fotó emlékbe, majd szó szerint lefújt minket a szél. 
Vidáman vonultunk visszafelé, néha jól esett belefutni a lejtőbe,magam után ráncigálva Viktort a kötélen. A Gouter ház felett nem sokkal a srácok már vártak, a fejfájás csak eddig engedte őket, de örültem, hogy kimászták a bordát, tudom, hogy Tamás nagy kedvence, így jutott nekik is élmény a napra. Én még paráztam ettől a szakasztól. Amilyen vagányság felfelé jönni, olyan pszichéerősítés lefelé. Be is pánikoltam az elején, eszembe jutott a Baktai-tó, ahol 17 évesen elvesztettem a vakmerőségem. 
Aztán ahogy visszajött a mersz, olyan gyorsan elhessent a para is és ugyanúgy élveztem a sziklák kitettségét a Grand Couloir minden veszélyével együtt. Egy kicsit sem féltem a kőhullás rizikójától, belül éreztem, hogy minden rendben lesz.
A gleccseren a havon seggen csúszva még próbálgattam a kicsúszás megfogását a csákánnyal, jól esett egy kicsit infantilisnek lenni. Feltűnt a Tête hüttéje, ami előtt egy csávó elismerően nézett rám, kérdi a csúcsról? A teljesítés büszkeségével válaszoltam. Majd a hegy felé fordultam, s hálát adtam. 
A 9 €-s sör jól esett…Csak bámultam a hegyet, nehéz még elhinni. Kereken 12 óra alatt tettük meg a távot. A délután eufóriában telt, mintha le lenne tompítva az agyad. 
Az éjjel meg a már megszokott robajlás. Hajnalban jöttünk le a hegyről, hogy elérjük Anne-t, a nyolc órás vonatot.
Köszi minden barátomnak, aki hitt bennem, köszi Lacinak, hogy elviselt,köszi a srácoknak, hogy velem tartottak,köszi Anyámnak, hogy elengedett, köszi a Kalifának a csemegéket és köszi Ákos, hogy ezt is elintézted.” 
Eszter
/2023.07.11./
: Hajduk Eszter
