Ugrásszerűen nőtt az elmúlt években a kereskedelmi expedíciók száma a Mount Everesten – a hegymászó szakma és a Nemzetközi Hegymászó Szövetség (UIAA) sürgeti a nepáli és tibeti hatóságok közbelépését.
hegymászás szakértők számára egyértelműen jelzik az elmúlt évek statisztikái, hogy komoly probléma van a Mount Everesten.
Az idei tavaszi adatok szerint több mint 700-an értek fel kereskedelmi expedíció keretén belül a Mount Everestre oxigénpalackkal és magashegyi teherhordók segítségével, miközben egyetlen oxigénpalack nélküli megmászása sem született. Több mint 80 esetben mentésre is szükség volt.
A halálesetek száma a kedvező időjárás miatt az elmúlt évekhez képest szerencsére kevesebb volt: idén 3 serpa, az oxigénpalack nélkül mászó japán Kuriki Nobukazu és a szívinfarktusban elhunyt, 63 éves Georgi Petkov veszítette életét.
A megnövekedett igény miatt olyan serpák is részt vesznek az egyre drágább (akár 40.000 – 100.000 dolláros) kereskedelmi expedíciókon, akik semmilyen tapasztalattal sem rendelkeznek és könnyen a hegy áldozataivá válhatnak. Ahogy korábban is írtuk a serpa nép sajátja, hogy rendkívül jól alkalmazkodtak a magashegyi élethez, de ez nem azt jelenti, hogy minden serpa tapasztalt hegymászó lenne. Suhajda Szilárd is elmondta nekünk, hogy tavaly az Everest alaptáborában több serpának is alapvető hegymászási technikákat kellett megmutatnia.
A megnövekedett turisztikai igényt nehezen tudják kezelni a helyi ügynökség szervezői. Nagy problémát jelent a hegyre felvitt és otthagyott szemét is.
Ha csak az oxigénpalackokat vesszük figyelembe, egy szezon alatt több ezret visznek fel belőlük a hegyre, hiszen egy hegymászónak 6-7 palackra van szüksége egy mászás során. Ezeknek egy része bizony fent marad a hegyen a többi szeméttel együtt, beleértve a nem lebomló műanyag palackokat is. Bár próbálják törvényileg szabályozni a szemétmennyiséget, jelenleg mégsem megoldott a helyzet.
A tömegek megjelenése sok motivációt vesz el a tiszta mászás iránt elkötelezett hegymászóktól. Az előre lefektetett kötelek nem nyújtanak jelentős segítséget nekik, sőt, a tolakodás miatt hátráltatva vannak. Ha nem lennének az előre lefektetett kötelek, ők is képesek lennének ezeket az útvonalakat kiépíteni, csak annyi kötelet felhasználva, amennyire szükségük van. Idén senki nem jutott fel pótlólagos oxigén nélkül az Mount Everest csúcsára.
Jó üzlet a kereskedelmi expedíciózás? – Lehet…
Jó a nepáli serpa népnek? – Nem biztos… sok a fiatal áldozat a tapasztalatlanság miatt.
A tiszta mászási módszereket alkalmazó hegymászók alakították ki ezt a negatív helyzetet? Nem, hiszen egy szezonban maximum 10-15-en vannak.
Jó az Everestnek? Biztosan nem, gondoljunk csupán a folyamatosan növekvő szemétmennyiségre…
Sürgetően szükség lenne arra, hogy törvényileg meghatározzanak egy előre megszabott létszámkeretet és a mászási engedélyek kiadásakor ezt figyelembe vegyék mind a tibeti, mind a nepáli oldalon.
Arra is szükség lenne, hogy csak azok a serpák vehessenek részt az expedíciókon, akik kaptak hegymászó kiképzést.
A Mount Everest a Föld és az emberiség egyedülálló kincse, amit óvnunk, védenünk kell. Vajon ezt csak törvényileg lehet szabályozni? Vagy a csúcsról álmodozó emberek látva a kialakult helyzetet képesek lesznek önmaguktól lemondani róla?
A kialakult helyzet egyenlőre csak a Mount Everestet fenyegeti, a többi 8000-es hegycsúcs még biztonságban van.
a Kalifa Csapat
