Ezúttal egy hétköznapi magyar csodáról írunk, amely hónapok óta foglalkoztat minket, és sokat dolgoztunk azért, hogy elsőként adhassunk róla hírt Nektek! Reméljük legalább akkora örömmel olvassátok, amilyen örömmel mi írtuk!
Nekünk, magyaroknak lassan 200 éves történetünk van a Himalájával, különösképpen Tibettel, amire méltán büszkék lehetünk. Ugyanis Kőrösi Csoma Sándor, kiváló nyelvészünk és híres világutazónk tette le a tibetisztika (tibetológia) alapköveit a 19. század első felében. Ő mutatta be Tibetet a nyugati tudományosság számára.
2008-ban ennek a kiváló magyar tudósnak 1823-24 között szerény hajlékot adó Zanglai Palota felújításába kezdett egy lelkes önkéntes csapat, akikhez Makra Péter, szegedi villamosmérnök is csatlakozott 2010 nyarán. Péter, bár magasan képzett szakember, először kétkezi munkával segített az addigra már elkeserítő állapotban lévő épület megmentésében. Eközben folyamatosan bekapcsolódott a munkaszervezésbe is, segítve Finta Sándor budapesti főépítész, csoportvezető munkáját.
2010 augusztusában égető szükség volt az összefogásra, hiszen Ladakban félelmetes árvíz pusztított, több, mint 100 város és falu, közöttük Ladak fővárosa, Leh szenvedett beláthatatlan károkat. Péterék az Orvosok Határok Nélkül nemzetközi segélyszervezet terepjáróival az elsők között érkeztek a katasztrófa sújtotta területre. Jelentkezésére elsőként a Ladaki Ökologiai Fejlesztő Csoport (Ladakh Ecological Development Group) reagált, így nyolcadmagával láttak neki az árvízkárok helyreállításának megszervezéséhez.
Olyan árvíz- és földrengésbiztos, szolár fűtésű vályogházakat terveztek, amelyek külsejükben tökéletesen illeszkednek a helyi építkezés hagyományaihoz, azonban sokkal jobb belső hőszigetelést adnak, sokkal magasabb komfortérzetet biztosítanak lakóik számára. Munkájuk elismeréseképpen a közszolgálati kategóriában
elnyerték a „CNN-IBN 2010. Év Indiai Embere Díj”-at. (CNN-IBN Indian of The Year 2010.).
Makra Péter ezután kapcsolódott be a Matho Múzeum Projektbe (Matho Museum Project), és a mai napig is ezen dolgozik, 3700 méteres tengerszint fölötti magasságban, ahol a világ legmagasabban fekvő múzeuma épül. Erről az izgalmas projektről részletesen fogunk írni a sorozat következő részében, most csak néhány kedvcsináló részletet osztunk meg Veletek!
A Matho Múzeumnak is helyet adó Ladakot, bár Indiához tartozik, gyakran emlegetik Kis-Tibetként, hiszen történelmében, hagyományaiban, vallásában is a tibeti kultúrkörhöz tartozik.
Egy elzárt, külön kis világról van szó, amely éppen csak néhány évtizede lett a nyugati turizmus egyik legkülönlegesebb célpontja. Télen megközelíthetetlen, és a melegebb hónapokban is zord, szélsőséges időjárás jellemzi.
Itt semmi sem egyszerű, de építkezni különösen nehéz és fáradtságos, embert próbáló feladat. Péterék mégis boldogan végzik a megerőltető munkát, hiszen a helyiek emberszeretete és a táj szépsége feledtetni tudja a fáradalmakat.
A múzeum fő célja a buddhizmus tárgyi örökségének megmentése, egészen pontosan a Matho Kolostor kincseinek elhelyezése a kolostor épületegyüttesébe tervezett, és jelenleg is építés alatt álló Matho Múzeumba.
Arra pedig, hogy mi is az a „gur gur”, miért lógnak Matho Lámakolostora körül „színes selyemdarabok”, és miért áldotta meg Makra Pétert a projektcsapat más tagjaival együtt Őszentsége, a Dalai Láma és Őeminenciája, Ngor Luding Khenchen Rinpoche, a legfőbb Sakya láma, a következő bejegyzésben kaptok választ!
A 2. részt ide kattintva találod: Bejegyzés megtekintése
A csodálatos képeket elsősorban Makra Péternek köszönjük!
